Mika László

Úgy esett, hogy 79 telén, egy hideg-fagyos éjszakán – amikor a hold a legmagasabban jár és csak a farkasok üvöltése hallik a félhomályban – nos, pont ekkor hozott világra anyám. Hogy ez jelent e valamit? Nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy a zenével már e szent pillanatban fertõzve voltam. A mai napig tanakodnak a vének mi lehetett az oka, hogy már csecsemõként bennem volt a bugi – mert hogy anyám szerint villázva jöttem a világra. Talán a farkasok, és a telihold kombinációja okozhatott valami genetikai mutációt, vagy a három generációra visszatekintõ zenész múlt a családban? Nos, azt hiszem az utóbbi lehet az igaz. Végül is nem számít, mert 8 évesen már gitárt ragadtam (apám nem kis örömére) és Hendrixen növesztett füleimmel, 5 évvel késõbb már az elsõ koncertem is meg volt. Ahogy az már lenni szokott, zenekarok-tehetségkutatók jöttek-mentek, és én szívesen részt vettem mindenben, ami új dolgokat ígért. Ennek a felfogásnak köszönhetõen találkoztunk Csabával is, aminek a vége a Black Five lett. Laudetur Jesus Christus! – In aeternum! Amen! Jelenleg a BF mellett az elsõ bemutatkozó anyagomon is dolgozom, amit remélhetõleg hamarosan CD formában is meg lehet majd szerezni tokkal-vonóval. Mit is mondhatnék még?! Long Live Rock n Roll!!!